 |
1. Megismerjük az elméletet: a Grid elmélet elfogadása, megértése, működésének gyakorlati megtapasztalása
A Grid elmélet hét vezetői viselkedésmintát ír le. Ez a hét leírás az együttes szemlélet kialakításának a kiindulópontja.
A vezetői viselkedésmintákat a Grid elmélet objektíven és redszerezetten magyarázza. A magyarázatokban az alapvető érzések, a meggyőződések és értékrendek ugyanúgy szerepelnek, mint minden további tulajdonság, amely az egyéni viselkedést irányítja és meghatározza.
Objektív keretek között tanulmányozható a viselkedés.
A Grid szemüvegén keresztül megszűrhetők a szubjektív feltételezések. Objektív magyarázatot kapunk arról, hogy a konfliktus kezelés egyik módszere miért hatékonyabb a másiknál; miért hoz jó eredményt a döntéshozatal egyik módszere, és miért szül elégedetlenséget és konfliktust a döntések meghozatalának másik módszere.
2. Kiszűrjük az önbecsapást
Az egyén önmagáról nehezen tud objektív képet alkotni.
Kevés olyan ember van, aki reálisan tudná megítélni saját viselkedését. Kívülről másmilyennek látszik minden ember viselkedése, mínt amilyennek az egyén azt — a saját szándéka szerint — látni szeretné.
Mindenki önkéntelenűl erősíti azt, amit önmagában jónak tart, míg — akár az objektivitás kárára is — csökkenti hibáit és tévedéseit.
Az önbecsapó érzékelés — aminek kevesen vannak tudatában — teremti meg azt az eltérést, ami létezik a között, amilyennek az egyén önmagát érzékeli, és a között, amit mások megtapasztalnak vele kapcsolatban.
Az önbecsapás fokozódhat akkor, ha az egyén vezető pozícióba kerűl, és környezetében ismeretlen a helyes elemző értékelés és a szókimondás. Másoktól mindíg olyan visszajelzést kap, amilyet hallani akar azért, hogy ne legyen konfliktust. (Ilyen környezetben a helyes konfliktuskezelés gyakorlata — a konfliktus, mint erőforrás — is ismeretlen.)
Minél tovább tart ez a konfliktust kerülő állapot, annál jobban rögzül az önbecsapás. Minél jobban rögzül az önbecsapás, annál inkább magára marad a vezető, és együttműködés hiányában, annál inkább csökken az eredményesség.
3. Felismerjük az eltéréseket
A helyes viselkedésről alkotott egyéni feltételezések megvitatása, letisztázása és meghatározása a leghatékonyabb módszer a viselkedés és a szándék közötti eltérés felszámolására.
Az ilyen jellegű megbeszélések egyben modellként is szolgálnak a viselkedés összevetésére és mérésére.
A Grid modell gyakorlati példa arra, hogy miként értelmezzük objektíven a viselkedést, kikerülve a cimkézést és megbélyegzést, mivel a Grid a viselkedésre és annak hatására összpontosít, nem pedig a személyiségre.
Azzal, — hogy Grid modell megmutatja a helyes viselkedést, és kiszűri az önbecsapást, - mindenkiben megszületik a szükséges feszültség ahhoz, hogy felismerje és összevesse mind saját, mind mások viselkedését a helyes viselkedés jellemzőivel.
Ez a feszültség motivál arra, hogy saját jószántából változtassa és fejlessze viselkedését.
4. Megteremtjük a csoporttámogatást
Idő kell ahhoz, hogy megváltozzon a viselkedésünk. Ebben leginkább mások támogatására szorulunk. A közvetlen munkatársak azok, akik segíthetnek megőrizni a helyes irányt. Egyéni változtatási törekvésünk így válik csoportfeladattá. Naponta számtalan lehetőség van arra, hogy észrevételekkel és ötletekkel létrehozzuk a szinergiát, ami nincs akkor, ha nem foglalkozunk a helyes és e helytelen viselkedés jellemzőivel.
|
|
